Kalandjaink – Határtalanul!

Iskolánk – a Dunakeszi Fazekas Mihály Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola – 7. évfolyamának 43 tanulója a Határtalanul! program keretében egy tartalmas és kalandos négynapos tanulmányi kiránduláson vett részt a Felvidéken május 12-15. között. A HAT-KP-1-2025/1-001853 azonosítószámú projekt célja a határon túli magyarság kulturális örökségének, történelmi emlékhelyeinek és természeti kincseinek megismerése volt.

És hogy mitől volt ez a kirándulás igazán kalandos? Egyrészt mert az időjárás is próbára tett bennünket, hűvösre, esősre fordult az idő pont ebben a négy napban. Másrészt annyi élményben volt részünk, hogy felsorolni is nehéz.

Első nap ellátogattunk az alsólánci alapiskolába, ahol az eső miatt az igazgatónő pattant fel hozzánk a buszra, és ellenállhatatlan humorral mesélt nekünk az intézményről, az iskolarendszerről és arról, hogy milyen is magyarként ott élni. Majd Szepes várát néztük meg, rácsodálkoztunk a hatalmas erődítményre, gyönyörködtünk a kilátásban. Meglátogattuk a Szepesi Káptalant, tanulmányoztuk a román stílusjegyeket a Szent Márton székesegyházon, majd majdnem megkóstoltuk az Őszszakáll savanyúvizes forrás vizét. (Erről végül sikerült mindenkit lebeszélni.)

A délután egy kellemes sétával ért véget Igló városában, majd elfoglaltuk a szállásunkat az erdő közvetlen szomszédságában Erdőalján.

Második napunkat egy szepesszombati városnézéssel nyitottuk. A városka elbűvölt bennünket a réges-régi polgárházaival. Mintha időutazáson lettünk volna! De máris pattantunk a buszra, és irány Lőcse! A gyerekek még kevésbé voltak izgatottak, mi felnőttek viszont nagyon vártuk, hogy élőben láthassuk gyermekkori filmélményeink meghatározó látványelemét, a lőcsei városházát. A Szepes Múzeumban tett látogatásunk végére mindenki megismerkedett a lőcsei fehér asszony történetével is. Lőcsét nem hagyhattuk ott, amíg nem sétáltunk fel a Mária-hegyi templomhoz. Ott épp mise volt, így csak kívülről tekinthettük meg, de a kilátásért megérte felmenni.

Aznap a csodás kilátásban nem volt hiány! Ugyanis délután egy igazán kalandos túrában volt részünk a Tamásfalvi kilátóhoz. A fémláncok és tálcák jelentettek némi kihívást, de mindenki teljesítette a próbát, és fent, a sziklafal tetején nagyon elégedettek voltunk magunkkal és a panorámával. No meg persze el is fáradtunk alaposan.

A harmadik nap sem tartogatott kevesebb szépséget. Késmárkon tisztelegtünk Thököly Imre emléke előtt, megkoszorúztuk a lovasszobrát, majd az evangélikus templomban a szarkofágja előtt egy perces néma csenddel emlékeztünk meg róla. Nagy élményt jelentett a cipszer fatemplom is a maga különlegességével. Aztán következett Ólubló vára. Felemlegettük a történelmi vonatkozásait (Luxemburgi Zsigmond és II. Ulászló találkozóját, az elzálogosított szepességi városokat), bejártuk néhány termét, tornyát, de itt egy egész napot is el tudtunk volna tölteni! A következő megálló a Vöröskolostor volt a Dunajec partján. És ha már itt voltunk, tettünk egy rövid vízitúrát a gorál tutajokon. A 11 kilométeres út alatt meseszép táj és izgalmas történetek varázsoltak el bennünket.

Utolsó napunkat ismét a természet csodáival kezdtük, a Dobsinai jégbarlangba látogattunk el. Megvolt a testedzés, míg felértünk a barlang bejáratához, és a kaland sem maradt el, mert a túrát esőben kellett teljesítenünk. Az örök jég birodalma nagy élmény volt a gyerekeknek, de a -2 fok az eső után már nem annyira.

Ezután Kassán fejeztük be a kalandozásunkat. Megcsodáltuk a dómot, megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc szarkofágját, felkerestük a Rodostó-házat, Márai szobránál is jártunk, gyönyörködtünk a zenélő szökőkútban… És felsorolni sem lehet, még mi mindenben. De két nem tervezett esemény bearanyozta a napunkat. Találkoztunk újra az alsólánci alapiskola igazgatónőjével, aki régi ismerősként üdvözölt bennünket. És tanúi lehettünk a kassai végzősök zajos, vidám bolondballagásának,  a felvonulók közül egy magyar fiatalember is odalépett a csoportunkhoz, beszélgetett a gyerekekkel. Ez a két élmény erősítette a nemzeti összetartozás érzését, ami célunk volt. Így vidáman zárult ez az élményekkel zsúfolt négy nap, melyben rengeteg új ismerettel gazdagodtunk, és remek kis csapattá kovácsolódtunk össze.

A tanulmányi kirándulás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Határtalanul! program támogatásával valósult meg.

Lőrincz Mónika